Tudja-e, hogy a munkavállalók 2013. január 1-től hány nap alap- és pótszabadságra jogosultak? Tudja-e, hogy a szabadságot hogyan kell, illetve lehet kiadni, megváltani?
Bár az új Munka Törvénykönyve („Mt.”) már 2012. júliusa óta hatályban van, a szabadságra vonatkozó rendelkezések csak 2013. január 1-től alkalmazandók.
A régi Mt. alapján járó 20 munkanap alapszabadság mértéke nem emelkedik, azonban a munkavállaló életkor alapján legfeljebb további 10 munkanap pótszabadságra lehet jogosult. Érdemben ez a rendelkezés nem érinti az eddigi szabályokat, az élekor alapján járó szabadság mértéke nem változik.
Mint a legtöbb rendelkezés esetén, kollektív szerződés a törvényi rendelkezéstől a munkavállaló javára eltérhet. 2. Pótszabadság egyéb jogcímen
Nem változik továbbá az a szabály sem, hogy a munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb gyermekei után (a gyermekek számától függően) 2-7munkanap pótszabadság jár.
A pótszabadság mértéke fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő. Az apának gyermeke születése esetén továbbra is öt munkanap pótszabadság, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadságot a szüléstől számított második hónap végéig – az apa kérésének megfelelő időpontban – kell kiadni.
Pótszabadság jár tovább egészségkárosodás esetén is, az új Mt. az erre jogosult munkavállalók körét jelentősen bővítette. Ennek következtében annak a munkavállalónak jár évenként öt munkanap pótszabadság, akinél a rehabilitációs szakértői szerv legalább 50 százalékos mértékű egészségkárosodását állapított meg.
Új szabályokat vezet be az Mt. az önkéntes tartalékos katonákra vonatkozó szabadságok kapcsán, az új szabályok alapján a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó tartamára jár szabadság, a szolgálatteljesítés három hónapot meghaladó tartamára viszont már nem.
Ettől az évtől kezdve a munkavállaló naptári évenként csak a 30 napot meg nem haladó keresőképtelenség tartamára lesz jogosult szabadságra, ezt meghaladóan nem. Annak nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló keresőképtelensége az adott naptári évben egybefüggően haladja meg a 30 napot, vagy a munkavállaló több alkalommal keresőképtelen.
A munkavállaló kérésének megfelelően évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben köteles a munkáltató kiadni.
A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell (a régi Mt ennek az időnek a dupláját írta elő).
Változást jelent továbbá, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a tartama legalább összefüggő 14 napot elérjen. Ez a szabály nem azt jelenti, hogy a munkavállaló számára 14 munkanap szabadságot kellene egybefüggően kiadni, hanem azt, hogy a távollétnek el kell érnie a 14 naptári napot, tehát a hétvégéket és más munkaszüneti napokat is beleszámolva a munkavállaló 14 napot legyen távol.
A szabadságot főszabályként az esedékesség évében kell kiadni. A szabadságot, ha a munkaviszony október 1-jét követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. 2013. január 1-től a munkáltatónak 60 napon belül kell kiadni a szabadságot, ha azt a munkavállaló oldalán felmerült ok (pl. betegség vagy a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság) miatt a törvényben meghatározottak szerint nem tudta kiadni.
A kollektív megállapodásra vonatkozó törvényi rendelkezés szigorodik, mivel az új szabályok alapján a munkáltató kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki (és ne mjúnius végéig, mint korábban).
Ugyanakkor az új Mt lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló megállapodjanak, hogy az alapszabadság és az életkor alapján járó pótszabadság egyharmadát a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki.
Pozitív változás a munkavállalók számára, hogy a napi munkaidő mértékétől (8 óra) eltérő munkaidő-beosztás esetén, a munkavállalót a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra kell mentesíteni a munkavégzési kötelezettsége alól és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani (azaz a beosztás szerinti rövidebb munkanap esetén csak a munkában töltött időnek megfelelő szabadság mértéket lehet elszámolni).
Forrás: jogiforum.hu